Kajmán-szigetek
A híres Kajmán-szigetek. Mindenkinek elsőre a pénz és a titkos bankszámlák jutnak eszébe, nem pedig egy Karib sziget, ahová turisták ezrei járnak minden évben, köztük mi is. Ez volt az első hajóutunk első állomása.
Miután kihajóztunk Miamiból, a fedélzeten eldöntöttük, itt elmegyünk egy delfinekkel úszós, rájasimogatós, óriásteknős nézegetős kirándulásra. Ez volt a legdrágább programunk egész utunk alatt, kb 100-120 USD fejenként.
Megérkezésünkkor nem kötött ki a hajó, csak lehorgonyzott, és kis motorcsónakokkal szállították az utasokat a partra. Találkozás a kirándulás szervezőjével, be a kisbuszba, irány a helyszín. Útközben megcsodáltuk a kis tengerpart-szakaszokat, és a szép nagy villákat is, amiket nyilván nem a turizmus bevételeiből finanszíroztak. Megérkeztünk. Kedves kis házak, színes minden, szép és jó, meleg van. Először egy udvarba vezettek minket, ahol a legkisebb teknősöktől a legnagyobbakig mindenféle páncélossal lehetett barátkozni.
Ez a híres "ne szekáld a gyerekemet" nézés a teknősöknél. Ő egyébként nagyobb volt sok útitársunknál is.
A teknősözés után az út másik oldalán lévő házba vittek, ahol a part mentén medencék voltak, benne vidáman ugrándozó delfinekkel. Elmondták, hogy nagy része az istállónak megmentett delfin, és itt gondjukat viselik. Átöltözés, mentőmellény fel, fotós cucc lerak, és irány a víz csoportostul. Itt nem tudtunk már fényképezni, ezért csak egy ismeretlen nagyi örömét sikerült megörökíteni még a partról. Sebaj, van saját fotósuk - gondoltuk előrelátóan...
Nagyon jót mulattunk a vízben a kis uszonyosokkal, parancsra puszit adtak, pacsiztak, húztak toltak minket a vízben, valóban intelligens és kedves állatok. Ezután még elmentünk egy kisebb medencébe ráját és tengeri csillagot izgatni, mert hát nem voltak túl aktívak, amit azért meg lehet érteni. Nekünk is uncsi lenne ha az lenne a munkánk, hogy 2 műszakban simogatnak idióta turisták. Sebaj, visszaöltözés, majd irány a hall, ahol meg lehet vásárolni a fényképeket. És igen, itt már biztossá vált, a Kajmán-szigeteken minden a pénzről szól! Képenként 50 USD az ár (ma 11000 HUF). Ami valljuk be, egy digitális kép CD-re írásáért kicsit sok. Csalódottság, némi harag, de aztán a delfin kedvessége eszünkbe juttatta, ez nekünk nagy élmény volt, boldog lehetünk képek nélkül is, ezt úgysem feledjük el soha, így hát dacból sem vettünk. Be a buszba, irány vissza a kikötőbe.
Visszaértünk ahol is egy keveset sétáltunk, majd beültünk ebédelni egy egész vidám kis helyre. A szomszéd kétszintes bárban szólt a zene, a felső szintről egy csúszdán lehetett lejutni, és vidám emberek, akik főleg alkoholt fogyasztottak.
Az ebédünk nagyon finom volt, jóllaktunk, de a fizetésnél minő meglepetés, ismét közbeszólt a pénzkérdés. Az étlapon ugyanis dollárban voltak az árak, csakhogy kajmán-szigeteki dollárban, és mint azt megtudtuk a számláról, ez nem egyezik az amerikai dollárral. Nem volt nagy különbség, 10-20 %, de akkor is, ez kicsit pofátlan. Bár nagyon kedvesek voltak velünk, ennyi belefér.
Még egy kis vásárlás, hűtőmágnes, miegymás, nézelődés, fotózás, és irány vissza a hajóra. Azért ez jó élmény volt, holnap irány Honduras!
