Roatan, Honduras
Na ez olyan hely, amilyennek egy karib-tengeri szigetet képzelsz :) Előre elnézést kérek, sok kép lesz :)
Amikor reggeli után felmentünk a hajó tetejére, tudván, hogy hamarosan megérkezünk, már akkor imádtam Hondurast, hisz a következő látvány fogadott, úgy, hogy még ki sem szálltunk:
Előző nap úgy döntöttünk, itt elmegyünk a Gumbalimba Nemzeti Parkba, ahol is a fő látványosság egy valódi esőerdőben való séta lesz, valamint találkozhatunk kedves állatokkal. A transzfer busz a kikötőből indult, de csak órákkal a megérkezésünk után, így addig elütöttük az időt életünk addigi legszebb strandján, ahova libegővel is el lehetett jutni annak, aki lusta sétálni 10 percet. A beachen nagyon jó áron voltak ételek/italok, amit ha kicsit ügyesek voltunk, a nyugágyunkhoz hozott a pincér a hátunk mögött lévő étteremből, fel sem kellett kelni a napozópózból. Minden más ingyenes, érezd jól magad, ez itt a karib térség, te meg szórakozni jöttél. Köszönjük:)
Elérkezett az idő, induljunk a találkozási ponthoz. Izgatottak voltunk, nem tudtuk mi vár ránk, de tudtuk, ez jó lesz. A kirándulás ára nem volt sok, kb 50-60 USD, és teljesen meg is éri.
És igen, már a szervező afro srác is egy YO MAN-nel és egy ökölpacsival köszöntött, lazák... Fél/háromnegyed órás busz út következett, ami alatt rengeteg szépséget, és nagy szegénységet is lehetett látni, valamint sok érdekességet. Látható volt, hogy nem vetik meg könnyű drogokat a szegényebb városkák utcáin, igazán olyan képet festett 1-1 terület, mint az amerikai gettó filmeken. Láttunk viszont a semmi közepén egy házikót, aminek a teljes kerítésére ki volt húzva egy amerikai focicsapat zászlója, valamint egy rendőrt, aki az utcasarkon baseball ütővel a vállán ügyelt a rendre-fegyelemre. Ja, és mindenki 10-20 km/h-val közlekedik az autójával!! Azok a csúnya drogok...
Megérkezésünk után kulcsos tárolókba kellett tennünk azokat az apróbb dolgokat, amiket féltettünk, vagy amiket nem lenne jó ha, ha ellopnának. Nem, nem csúnya gonosz gazfickók, hanem kismajmok :) elindult hát a séta az esőerdőbe egy kicsi tengerpart mellől, idegenvezetéssel. Láttunk szép növényeket, kisebb vízeséseket, és egy kolibrit is. Kis kitérő egy barlang szerű helyre, ahol a sziget történetét mutatták be, majd ezután jött a csoda. Egy kis függőhídon keresztül lehetett az erdő mélyebb pontjaiba jutni, vagy aki gyáva volt, annak a szárazföldi "chicken walk" szolgált ugyan erre a célra. Itt találkoztunk egy nagyon lazán arra sétáló leguánnal is.
A hídon átkelve találkozhattunk hatalmas színes papagájokkal, amiket egyesével felültettek a vállunkra, nagyon barátságosak voltak. Pár száz méterre innen, igazán szép növényzet között vártak ránk a banditák, a kis csuklyás majmok. Az idegenvezetők lehívták őket a fáról, majd rásegítették őket a vállunkra, kezünkre. Kedvesek voltak, simogatás, pózolás, fotózás, öröm és boldogság. Később, a képekről kiderült, hogy a kis barátunk átkutatta a zsebemet míg élveztük a társaságát. Egyik turistatársunktól még egy másfél literes ásványvizet is lenyúltak a kis tolvajok. Jól éreztük magunkat, irány vissza a kikötőbe.
Mielőtt visszaszálltunk a hajóra, a kikötőben még kis ajándékot akartunk venni, illetve HŰTŐMÁGNEST, mert anélkül sehonnan nem jövünk el! Alapszabály! Na ez kicsit megrázóbb volt, pofátlan árak voltak, no de sebaj, ennyi még belefért. Holnap irány Belize!